Augusztus 25. Csütörtök

Úgy érzem végleg betelt a pohár, így a mai tervem:
Reggeli: cappuchino=146 kcal.
Tízórai: -
Ebéd: még nem tudom, de nem lehet több 145 kcal-nál.
Uzsonna: -
Vacsora: 100 gramm rakott krumpli = 153 kcal.
Így összesen: 444 kcal. Tartanom kell 500 alatt, ha hetente egy kilót le akarok adni. Emellett hideg zuhany: -200 kcal, + jóga + pilates + nyújtás. Hátha...
Most már nincs megállás. Ana mellé ültem le a buszon, ami elvisz engem Jégviráglányföldre. Ülhettem volna Mia mellé, de nem tettem. Ülhettem volna egyedül, de én nem tettem. Én Anát választottam, mert Ő szeret engem... Minden napomat így tervezem.
Ne felejtsetek el mosolyogni! Xoxo: Effy

Augusztus 16. Kedd

Régen írtam. Hiányzott. Asszem elfelejtettem érezni. Vagyis, kiölték belőlem. Tegnap véglegesen.
Sírok, de belül nem érzek semmit. Mosolygok, de belül nem érzek semmit. Ordibálok, de belül semmi. Nem vagyok szomorú, boldog, vagy dühös. Nem tudok érezni a szüleimhez kimutatott szereteten és hálán kívül semmit. Csak ülök és nézek magam elé. Nem eszem, nem beszélek, csak nézek magam elé üresen. Ha valaki kívülről lát olyankor, biztos azt gondolja, hogy valamin elmélyülten gondolkozom. Pedig nem. Ha egy szóval kéne magamat jellemezni, az most nem a kövér lenne, hanem abszolút, a semmi. Mert én egy senki vagyok és nem érzek semmit. Egy éve már, hogy az érzéseim elkezdtek kihalni, ahogy a gyomromban lévő pillangók is. Miattad. Egy éve már, hogy nem tudtam igazán nevetni.
Nincs az a pia mennyiség, ami eltudná velem felejtetni a múltat. Nincs az a helyes srác, akivel smárolás közben nem éreznék valamit. Nincs az a cigi, ami le tudna nyugtatni. Hibákat halmozok fel hibák hátára, de nincsen bűntudatom. Érzések nélkül mondom ki, hogy Szeretlek és Sajnálom. (Persze, a szüleimen kívül). Egyedül a remény volt emellett az üresség mellett, de tegnap sikerült neki is meghalnia. Ha nem is reménykedtem semmi kézen foghatóban, legalább abban tudtam, hogy a remény hal meg utoljára. Míg nem az is meghalt. Mit kéne csinálnom? Nem smárolhatok több sráccal érzelem nélkül, nem ismerkedhetek meg senkivel, ha nem tudok hozzá kötődni. Kiírni pedig nem tudom magamból a semmit. Augusztus elseje óta, azaz 16 napja próbálok egy rakat hülyeséget csinálni. Kicsivel több, mint két hete komolyan többet élek, mint 13 év alatt, de az üresség egyre csak nő. Volt, mikor éreztem egy parányi meleg, de az nem volt elég ahhoz, hogy kiolvasszon.Viszont addig is... hamis mosoly fel, és minden rendben lesz. :)
Ne felejtsetek el mosolyogni!
Xoxo:Effy

Május 23. Hétfő

Halványodom.
Nem tudom mi történik velem. Minden ok nélkül szomorú vagyok, fázom, és legszívesebben csak aludnékaludnékaludnék. Tele van a fejem mindenféle hülyeséggel (légy erős, egyél, légy erős, most ne egyél, légy erős, muszáj enned, egyélegyélegyélegyél). Szét robban a fejem. Mintha a szavak ki akarnának törni belőle.
D egyre idegesítőbb. Beszélni akartam neki erről, de mi van? Elkezd beszélni magáról. Köszönöm "barátnő". Új könyvet hoztam haza a könyvtárból. Az új legjobb barátnőm a sorozataimon és az animéimen kívül. Ma már nem eszem. Felesleges. Mostanában még az önutálatom is csökken, úgy ahogy. Mégis... Annyira nagy a kísértés hogy az aprócska borotva penge végig menjen a bőrömön miközben megszabadulok a szavaktól és a szellemektől. Bárcsak...
Ilyenkor olyan jó lenne Sohaországban. Ott nem érdekelne, hogy nézek ki. Ott csak nevetnék és játszanék egész nap, mint pár éve.
Halványodom.
Talán már el is tűntem, de még látszódom. Ezt bizonyítja, hogy az emberek átnéznek rajtam.
Ne felejtsetek el mosolyogni! xoxo:Effy

Május 09. Hétfő

Lötyögnek a combjaim. Összetudom fogni a hasamat. A karom akár egy amerikai gimis filmben lévő konyhás nőé... Undorodom magamtól. Nem merek a tükörbe nézni.
Talán most igazán bekattant valami, nem tudom. De az biztos; Le. Kell. Fogynom. Le. Fogok. Fogyni. Ma léböjtölni akartam. Szinte automatikusan ettem. A kezem magától nyúlt a táskámba a két anyukám által elkészített szendvicsért; aztán magától emelte a számhoz, ami szintén magától rágta meg, nyelte le... Fel sem fogtam mi történt. Ez a Binge? Mindenki bámult. Annyira féltem. Én nem vagyok sovány. Hiába mondják. Megettem mindkét szendvicset. Gyűlöltem magam. Ez fokozódott, hogy mikor hazaértem az első dolgom megint a hűtő volt. Nem tudom kontrollálni magam. Vendégségbe mentünk délután, ott is muszáj volt ennem. Kikészített, hogy nem tudtam hány grammot ettem így nem tudtam megnézni a pontos kalóriatartalmát. Viszont ma már nem eszem.
Holnap léböjtölök. Csak ezt a kis teát iszom meg, a szendvicsemet majd "véletlenül" itthon hagyom, vagy majd neki adom valakinek, vagy hazahozom és odaadom a kis tesómnak. Dupla adag innit viszek és szabályokat hozok.
Elfogom érni a célom, és sovány leszek.
Ne felejtsetek el mosolyogni! -Effy

Bevezetőőő

Sziasztok! Üdv a blogomon. Ebben a bejegyzésben kicsit magamról beszélnék és arról... aki szeretnék lenni :)
Szóval. Most 147 centi vagyok, 155 körül szeretnék lenni. 42-43 kiló vagyok. Az első célom a 40. Igeeen, itt ki is derült, hogy nagy részben a fogyásomról lesz szó, eheh. Mindig mikor mondom, hogy 42-43 kiló vagyok, mindenki hüledezik. De higgyétek el, hogy csak akkor kéne hüledezniük, ha 170 centi lennék, és nem 147... Nem tudom mi a végső célom számokban. Kilátszó csontokat akarok, és nem rövidnadrágból és térdzokniból kibuggyanó hurkákat. Le akarok fogyni. Nem. Ez a mondat helytelen. Le fogok fogyni. Itt igazából a mindennapjaimról akarok írni napló-szerűen. Tanácsokat és tippeket is olvashattok majd, mindenféle ajánlót és a heti étrendemet, amit mindig a KalóriaBázis.hu oldalon állítok össze. Eddig is ezt az oldalt használtam, de hétfőtől újra kezdem az egészet.
Le fogok fogyni. Le fogunk fogyni.
Ne felejtsetek el mosolyogni! xoxo:Effy