Régen írtam. Hiányzott. Asszem elfelejtettem érezni. Vagyis, kiölték belőlem. Tegnap véglegesen.
Sírok, de belül nem érzek semmit. Mosolygok, de belül nem érzek semmit. Ordibálok, de belül semmi. Nem vagyok szomorú, boldog, vagy dühös. Nem tudok érezni a szüleimhez kimutatott szereteten és hálán kívül semmit. Csak ülök és nézek magam elé. Nem eszem, nem beszélek, csak nézek magam elé üresen. Ha valaki kívülről lát olyankor, biztos azt gondolja, hogy valamin elmélyülten gondolkozom. Pedig nem. Ha egy szóval kéne magamat jellemezni, az most nem a kövér lenne, hanem abszolút, a semmi. Mert én egy senki vagyok és nem érzek semmit. Egy éve már, hogy az érzéseim elkezdtek kihalni, ahogy a gyomromban lévő pillangók is. Miattad. Egy éve már, hogy nem tudtam igazán nevetni.
Nincs az a pia mennyiség, ami eltudná velem felejtetni a múltat. Nincs az a helyes srác, akivel smárolás közben nem éreznék valamit. Nincs az a cigi, ami le tudna nyugtatni. Hibákat halmozok fel hibák hátára, de nincsen bűntudatom. Érzések nélkül mondom ki, hogy Szeretlek és Sajnálom. (Persze, a szüleimen kívül). Egyedül a remény volt emellett az üresség mellett, de tegnap sikerült neki is meghalnia. Ha nem is reménykedtem semmi kézen foghatóban, legalább abban tudtam, hogy a remény hal meg utoljára. Míg nem az is meghalt. Mit kéne csinálnom? Nem smárolhatok több sráccal érzelem nélkül, nem ismerkedhetek meg senkivel, ha nem tudok hozzá kötődni. Kiírni pedig nem tudom magamból a semmit. Augusztus elseje óta, azaz 16 napja próbálok egy rakat hülyeséget csinálni. Kicsivel több, mint két hete komolyan többet élek, mint 13 év alatt, de az üresség egyre csak nő. Volt, mikor éreztem egy parányi meleg, de az nem volt elég ahhoz, hogy kiolvasszon.Viszont addig is... hamis mosoly fel, és minden rendben lesz. :)
Ne felejtsetek el mosolyogni!
Xoxo:Effy
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése